Miért etetek ad libitum (étvágy szerinti) szénát?

Húsznál is több, bértatóként eltöltött és elköltött év után úgy döntöttem férjemmel, hogy házasságunk után olyan helyen kezdünk új életet, ahol a lovakkal együtt lakhatunk.

Mi volt ennek az oka?

Bértartó éveimnek a legáltalánosabb jelensége az volt, hogy minél több lótápot és kiegészítő abraktakarmányokat hordtam a lovaimnak az ellátáson felül, annál soványabbak voltak. Így utólag azt gondolom, amikor látták, hogy külön is takarmányozom őket, akkor szűkebbre szabták az adagjukat. Így soha nem kerültek olyan kondícióba, ami a gondos gazda szemének tetszetős.

Mi alapján alakítottuk ki az itthoni etetési szokásunkat?

Amikor hazaérkeztek a lovaim, egy dologban biztos voltam. Innentől kezdve nem kell majd hiányt szenvedniük semmiben. Időközben a Szent István Egyetemen végeztem okleveles agrármérnökként, és lótakarmányozásból írtam a diplomamunkámat. Több év „taktanos” elmélyülés után jó rálátásom lett a lovak emésztő szervrendszerére, megtanultam lószerűen gondolkodni a táplálkozásuk vonatkozásában is. Így az optimális takarmányozási módszer kialakítása számomra egyértelművé vált.

Mi lenne a természetes?

A ló arra lett teremtve, hogy folyamatos legeléssel, nagy mennyiségű füvet felvéve fedezze szükségleteit. A ménes fő tevékenysége a legelés. Mozgásba akkor jön, amikor itatóhoz igyekszik, menekül, vagy új legelőt keres.

A ló emésztőkészüléke folyamatos takarmányfelvételre készült, ezt az arányaiban nagyon kicsi gyomor is bizonyítja. Ennek ellenére az általánosan kialakult gyakorlat az, hogy napi kétszer, vagy háromszor van etetés a lovardákban. Ilyenkor a lovak kicsi gyomra hirtelen megtelik, majd a következő etetésig teljesen kiürül, éhségérzet alakul ki. Megkapja a ló a következő adagot, és mivel már éhes, újra hirtelen teleeszi magát. És ez így megy napról napra. Mindemellett nagy energiatartalmú abraktakarmányokkal is terheljük a gyomrot, mert a nagy teljesítmény leadásához kell a rendelkezésre álló többletenergia.

Van ennek következménye?

A lovak természetestől nagymértékben eltérő takarmányozásának testi és lelki tünetei is vannak.

Menetrendszerint jelentkezik a kólika, jön az állatorvos és folyamatosak az emésztési problémák, amiket mi idézünk elő a szakszerűtlen takarmányozással és a nagyüzemi tartástechnológiával.

Ezeken felül a lovak viselkedésében is megjelennek az idegrendszeri tünetek. Számtalan szitáló, karórágó ló van, akik unalmuk elűzése érdekében kialakítottak egy rossz szokást, csak, hogy mulassák a boxban töltött, végtelennek tűnő időt, mert amikor elfogy előlük a széna, nincs mivel lefoglalniuk magukat.

Mit is tehetnék, ha nincs lehetőségem legelőn tartani a lovamat?

Számomra a legjobban bevált módszer, hogy állandóan, korlátlan mennyiségben elérhető lovaim számára a széna.

„…és mennyibe kerül ez havonta?”

A helyzet a következőképpen alakul: amikor bekerül egy ló a rendszerbe, tehát újként érkezik hozzánk, általában szokott módon, adagonként takarmányozó istállóból érkezik.

Ilyenkor az első két napban akkora fogyás tapasztalható nála, hogy nekem is hirtelen át kell számolnom a bálákat, mert úgy érzem, ha ez így folytatódik nem tart ki a készletem következő kaszálásig. De két-három nap után, hirtelen minden ló beáll egy normális fogyasztásra. Egész egyszerűen rájön arra, hogy a széna számára mindig ott lesz, nem kell betartalékolnia a következő etetésig.

A folyamatos evés miatt nem ürül ki a gyomor, így nem alakul ki az éhségérzet. A körbálákat egy nagyméretű szénahálóval fedem. Így a lovak nem tudnak lefúrni a bála közepéig és nem szívják fel a bálából a port, illetve a hálón keresztül szépen szálalgatnak. Ez modellezi számukra a legelést a legjobban. Hosszan elbíbelődnek vele, ajkukkal válogatnak, tulajdonképpen egész nap esznek, pont, mint a természetben.

Amióta így takarmányozom lovaimat, a kólika elkerül minket, nincsenek alultáplált és viselkedészavaros tünetek, a lovak békességben élik mindennapjaikat.