Mielőtt a lovasbaleseteket kezdjük taglalni érdemes megállapítani, hogy a lovak körül mindig körültekintően, a ló jelzéseire figyelve kell eljárni.

Minden baleset elkerülhető lenne, ha figyelnénk arra, mit jelez a lovunk, és megtanulnánk értelmezni ezeket a jeleket.

Lépett már ló a lábadra?

Az egyik leggyakoribb baleseti okhoz még csak fel sem kell ülnünk kedvencünkre:a legtöbb problémát az okozza, ha a ló a lábunkra lép. Ennek súlyossága terjedhet a kellemetlen érzéstől a zúzódásokig, akár csonttörésig is. Ráléphet a lábunkra ki- és bevezetéskor, de ápolás közben is.

Mindkét esetben elkerülhető a baleset, ha a lovunk ismeri és tiszteli a körülöttünk lévő személyes teret.  A tisztelet kivívása következetes foglalkozással elérhető, biztonságosabbá téve a mindennapokat.

Minden, ami a ló körüli mozgás, talajmunkának minősül. Ezért fontos, hogy a ló jelzéseire figyelve, értőn csináljuk. Ide tartozik a kivezetés, a nyergelés, a legeltetés, a trágyázás.

Itt kell megjegyezni, hogy akármilyen hőség van, a lóval való foglalkozáshoz elengedhetetlen a zárt cipő. A strandpapucs nem lovardába való viselet! Még a ló fürdetésekor sem!

A következő leggyakoribb problémaforrás a csipkedés, harapás.

Ha látogatók vagyunk egy istállóban és ki van írva, hogy az adott ló harap, akkor ne azzal kezdjük, hogy pont azt a lovat szeretnénk megsimogatni.

De nem kell, hogy egy ló eljusson harapásig, hogy problémát okozzon. A csipkedés a leggyakoribb jelenség, pláne cuki pici pónik körében elterjedt móka. Ide az vezet, hogy sokan vannak, akik a lovardalátogatással egybekötik a lovak etetésének élményét. Ilyenkor répát, almát, jutalomfalatot adnak a lovaknak, főleg a kisgyerekek a póniknak.

Ez a szokás nem túl lószerű, de arra tökéletesen megfelel, hogy a pónik hamar rájöjjenek, ők a dominánsok, a gyerekek csak az ő „kiszolgáló személyzetük”. A sok jutalomfalatozással követelőzővé válnak, így, ha már valaki nem nyújt feléjük finom falatot, jó esetben télen a kabátot kapják el, rosszabb esetben nyáron kék-zöld foltokkal tarkítják látogatójukat.

Csak ezek után következnek a lóról esések.

Az esések leggyakoribb oka, ha a lovunk nincsen megfelelően vezetésünk alatt és úgy érzi, keresnie kell a környezetben lévő veszélyforrásokat.

Ezt legmélyebb ösztönéből teszi, hiszen ő, mint zsákmányállat, csak úgy élhet túl, ha mindent időben észrevesz és elmenekül. Ezáltal ijedőssé válik lovaglás közben és hirtelen iramot és irányt változtat, amikor félelmét kihelyezi egy adott tárgyra.

Az ilyen típusú esések elkerülhetők, ha végig megtartjuk lovaglás közben a korábban talajmunkával kialakított vezető pozíciónkat. Lovaglás közben figyeljük lovunk testtartását, füleinek helyzetét, aktívan reagáljuk le, ha nem ránk figyel és nem hagyjuk kisiklani vezetett, átengedő állapotából.

Megelőzhető lehet a baleset, vagy a ló körüli lét velejárója?

A legtöbb baleset megelőzhető, ha megtanulunk lovunk fejével gondolkodni. Ha lószerűen látjuk a világot, észrevesszük az ok-okozati összefüggéseket, másképpen figyeljük a környezetet. Fel tudunk készülni a korábban váratlannak gondolt helyzetekre és meg tudjuk változtatni a folyamatokat.

A legfontosabb, ha lóval foglalkozunk, ő legyen a figyelmünk középpontjában, minden mással csak másodlagos figyelmünkkel foglalkozzunk. A talajmunkában van itt is a kulcs, ami lehetővé teszi a kapcsolat elmélyítését, a bizalom kialakulását és segít megérteni helyzeteket.

Nézd meg 12 részes videosorozatunkat!

12 dolog, amit eddig talán te is rosszul tudtál a lovakról, lovaglásról

Iratkozz fel! Kattints a gombra!