Illúziót veszel vagy lovagolni tanulsz?

Ezt a cikket a hozzám érkező, évek óta lovasiskolában pénzt költő lovasaim ihlették.

Egy átlagos lovasiskolában úgy néz ki a lovaglóóra, hogy az előre bejelentkezett lovas az osztálylovaglás időpontjára megérkezik. A részére előkészített ló ekkorra már a pályán várja teljes felszerelésben, vagy éppen ekkor száll le róla az előző lovas. Erre az érkező lovas gondolhatja, nem baj, mert legalább már a ló nincs tele és be is van melegítve, könnyebb lesz vele a dolgom. Meg amúgy is rohanok dolgozni, itt mindig pontosan és időre végzek, ez egy szuper hely.

Szóval, becsengetésre indul az osztálylovaglás

Mindenki felszáll a neki osztott lóra, majd felveszik a lovasok az alakzatot a biztonságosan kis alapterületű pályán. A lovak számából adódóan is nehéz lenne megoldani az egyéni eloszlást, de az egyszerűség kedvéért az alakzat a következő: elől megy a legrutinosabb, ezer éve itt lovagló lovas az atombiztos, legjobb iskolalovon. Mögötte szépen sorban a többiek, a sort általában a kezdők zárják.

A lovardai alakzatokat a lovak már orrvérzésig gyakorolták, és a jó rabszolga lelküknek köszönhetően már az oktató határozott vezényszavára elkezdik végrehajtani azokat. Amikor végigmegy a szokásos átlóváltások és kiskörök sorozata, kreatívabb napokon még a kígyóvonal is be van csempészve a programba, aztán az ügyesebb lovasok egy vagy két kört még vágtáznak.

Ha a vágtabeugratás nem megy valakinek, az oktató segít földről ostorral, vagy megvezeti a határozottabb lovas a kevésbé magabiztosat. Ezek után kicsi séta, majd a középen állj és leszállás következik. Nem is baj, hisz a legtöbben rohannak dolgozni, vagy a gyerekek a következő különórára, így aztán át lehet adni a lovakat a következő osztályban lovaglóknak. Szebb napokon ez akár négyszer is lemegy váltásban egy csapat felnyergelt lóval!

Mi ebben a baj? Miért vásárol illúziót az ilyen lovardában lovagló tömeg?

• Mert nem tanulja meg a ló körüli mozgást.
• Nem tud lovat ápolni, nyergelni, vezetni.
• Nem tudja, mit eszik az állat, milyen az egyénisége, hogyan lehetne vele kommunikálni.
• Nincs meg a képessége arra, hogy egy lovaspályán mindhárom jármódban önállóan lovagoljon!

És ezeket tapasztalatból írom.

Akik úgy érkeznek hozzám, hogy lovasiskolában három éve heti rendszerességgel szoktam lovagolni, igen, vágtázni is tudok, voltam már terepen is, általában tanácstalanul állnak, amikor a kezükbe adom a kötőféket. Néznek rám csodálkozva, miközben azt mondom nekik: „az Úrfin fogsz lovagolni, kérlek vezesd ki a karámból!”.

Igen, itt döbben rá, három év alatt valójában egyszer sem vezetett lovat, sőt, fogalma sincs, hogy a kötőféknél „melyik lyukon kell kidugni a ló orrát?”.

A kezdeti nehézségeken túllendülve kikerül kiszemelt lovunk a lókötőhöz. Megtanuljuk, hogy oldhatóra kell kötni és következhet az ápolási feladat.

Ez is három év lovaglás után először(!), persze nem zökkenőmentesen…

Megtanuljuk a vakaró és szőrkefe használatát, majd a patakaparást is. Közösen felnyergeljük a lovat, miközben mindennek a pontos elhelyezését és beállítását átbeszéljük. Kivezetjük a pályára. Ha talajról elértük a vezetést, következik a lovaglás.

És itt szokott következni a mindent megsemmisítő felismerés!

Mert úgy, hogy nem vezeti senki az osztálylovaglásban, nem tud elindulni ügetésbe! Nem tudja mi az az egyenesség, nem tudja a lovat önállóan ütemben tartani, valahogy semmi se működik.

Majd, aki eléggé kitartó és első egoba maró dühtől vezérelve nem megy vissza az eddigi jól megszokott helyre vonatozni, néhány alkalom után rájön, mik a hiányosságai és hogyan tudja azokat pótolni. Kialakul a vezető szerepe az edzések során, és a kezdeti döccenőket követően egy tudatos, kiegyensúlyozott lovas válik belőle.

Minden képzésnél számomra nagyon fontos, hogy legyen kimenete. Gondoljunk csak egy OKJ-s képzésre, egy nyelvtanfolyamra, mindenhol alaposan megvizsgáljuk, mennyi idő alatt és mit fogunk megtanulni, ha elvégezzük.

Egy átlagos, futószalagon működő lovasiskolába az ember évekig hordja a pénzét anélkül, hogy tudná, mi a kimenet

A legtöbb hobbilovas esetében egy távoli cél a saját lóra való vágy. A fent vázolt körülmények között hogyan is kerülne valaki olyan tudás birtokába, hogy saját lóval boldoguljon?

És ha valóban, őszintén belegondolunk, az olcsó, futószalag edzés innen nézve méregdrága. Drága, mert végeláthatatlan, feneketlen kútba történő pénzdobálás, miközben nincsenek célok, nincs mérhető tudás és elért eredmény.