Régen, versenyző koromban a lovaim mindig boxos tartásban voltak elhelyezve. Most sem választanék más tartási módot többmillió forint értékű, túlfűtött, idegrendszerileg csúcsra tenyésztett sportlovak számára.
Új életforma, új meglátások
Viszont amikor tanyára költöztem, sok minden új meglátásba helyeződött.
Elkezdtem hobbilovakkal foglalkozni, és ki kellett alakítanom a számukra legjobban működő tartástechnológiát. Mivel a ló nagyon igényli a társas kapcsolatokat, olyan rendszerben kezdtem gondolkodni, amiben csoportokat tudok kialakítani.
Most az istállóink szárnyékok (amik három oldalról fedett beállók), körülvéve karámokkal. A lovak igény szerint használhatják az istállót és a karámot. Semmilyen időjárási körülmény esetén nem csukom be őket, és döbbenten tapasztalom, amikor szakadó esőben vagy havazásban sem választják a fedett helyet, tehát alig használják a szárnyékokat.
A beállók alja nincsen betonozva, homokos, így a vizelet le tud szivárogni, ammónia pedig részben emiatt, másrészt a nyitottság és szellőzöttség miatt nem jelenik meg a lovak környezetében.
Mi alapján alakítottam ki a csoportokat?
A lovak elosztásánál nekem a három fős csoportok váltak be legjobban. Így ha az egyik lovat kiviszem a csoportból a foglalkozás idejére, a másik kettő nyugodt marad. Próbáltam két lovas csoportokat is kialakítani, de ezeknél olyan mértékben nőttek össze a párosok, hogy amíg az egyikkel foglalkoztam, a másik fejvesztve nyerített és fel-le rohangált, a szeparációs szorongás összes tünetét produkálva. Ha nagyobb alapterületű beállóim lennének, a csoportok létszámát szívesen növelném, de nálunk a rendelkezésre álló hely behatárolja a létszámot.
A hármas csoportokban jól megfigyelhető, hogy amíg két ló pihen, egy figyel. Így van alkalmuk a mély alvásra, pihenésre. Harmonikus, nyugodt a hangulat a karámokban. Megélik a társas kapcsolatokat, elfoglalják magukat, nincs szitálás, karórágás, semmilyen unaloműző káros szokás nem alakul ki.
Milyen előnyöket jelent a tartási mód a lovagolhatóságban?
Mivel nagy mozgásteret biztosít számukra a karám, nem kell aggódnom, ha akad olyan nap, amikor nem tudom őket lemozgatni. Az egészségügyi mozgás biztosított számukra, a kólikás megbetegedések egyáltalán nem jellemzőek. Amikor pedig úgy viszem ki őket, hogy egy nap mozgás kimaradt előtte, akkor sem jellemző rájuk a kitörő, istállógőzös állapot.
Mivel folyamatos mozgásban vannak, így az idősebb lovaim sem merevednek le, gördülékenyebben kezdik a munkát, egy általános bemelegedett állapotban vannak. Sőt, a fiatal lovaknál sincs hirtelen leállás egy-egy keményebb igénybevétel után, így az izomláz és lemerevedés kialakulásának esélye minimalizálódik.
Eddigi tapasztalataim alapján, otthon tartott hobbilovak esetében ezt a tartási módot javaslom, így nem kell aggódni, ha egy túlóra miatt később érünk haza, vagy ha dugóba keveredünk, lovunk károsodás nélkül, boldogan, a karámban eleget mozogva vár minket haza.