Félelem vagy partnerség?

Mindenki egy együttműködő, könnyű lovaglású, mégis egyedülálló egyéniségű hobbilóra vágyik. Fontos, hogy a lovunk időben végrehajtsa a kért feladatokat és a hétköznapjainkat ne feketítse be a küzdelem érzése.

Ezért is nem mindegy, milyen módszerrel képzett lovat vásárolunk, illetve, ha már van egy lovunk, vagy lovasiskolában lovagolunk egy lovat, ismerjük fel azt, mitől viselkedik az adott szituációban a tipikus módon.

Először is tisztázzuk, minden lovaglásnak az elsődleges célja, hogy a lovunk elengedett állapotba kerüljön.

Milyen is az elengedett ló?

Nem könnyű bekategorizálni, de azért vannak tipikus ismérvei. Tarkója a legmagasabb pont, az orrháta a függőlegesnél kijjebb van, szája mindkét oldalon enyhén lehabzik, farka kissé kiemelve lazán leng. Ezek mellett együttműködő, követi a kezet, az általunk meghatározott teret önként és örömmel tölti ki, szívesen megy előre … szóval van ismérve bőséggel.

Hogyan ismerjem fel, ha nem elengedett?

Ha a lovunk hellyel-közel kielégítően végre hajtja a feladatokat, de közben ideges a zablán és akár meg is lehetne borotválkozni a habbal, amit termel a szája, vagy elbújik a szár mögé, vagy mindig befeszített háttal és többet megy, mint amennyit kérünk tőle, akkor ott van esély rá, hogy félelemből hajtja végre a feladatokat.

Én lovasiskolában lovagolok, ott biztosan nem félelemből megy a lovam…

Gyakori jelenség lovasiskolákban, hogy sorsukba beletörődve, feladatukat végrehajtva keringenek az egyéniségüket régen elfelejtett lovak a büntetéstől való félelemtől vezérelve naphosszat. Ők a modern társadalmunk rabszolgái, akik testükkel elégítik ki a fogyasztói lovasok vágyait. De tudjuk, hogy ahol rabszolgák vannak, ott rabszolgafelkelés is ki tud alakulni.

Ilyenkor a látszólag „jól dolgozó” lovak egyszer csak előkapják egyéniségük szikráját, és felmerül bennük az „ennek véget kell vetnem” érzés. Egyszerűen kitörnek a sorból, elragadják lovasukat, vagy kiszemelnek egy sarkot ahová félelmüket kihelyezve nem akarnak bemenni, vagy onnan menekülnek. Jól bevált módszer szerint ilyenkor egy bevállalósabb lovasoktató felülkerekedik és szó szerint leveri a rabszolgafelkelést. Majd a dolgok megint néhány napig működnek és mennek a megszokott módon.

Mi ezzel a baj, ha ez egy működő módszer?

A félelemből képzett lovak ismérve, hogy teljesítményük nem állandó. A hullámzás a félelem mértékében folyamatosan változik. Tehát, amikor kikopik a lóból a kiképzőtől való félelem, újra és újra megpróbál kibújni a feladat alól.

Egy ilyen módon képzett ló megvásárlása kockázatos, hiszen a próbakor nem tudod, milyen az adott ló egyénisége. Hazaviszed és néhány hét alatt fog kikopni belőle az elnyomott állapot. Utána könnyen kiderülhet, hogy a ló valódi egyénisége egyáltalán nem passzol a céljaidhoz, vagy csak nagyon sok munkát belefektetve éri majd el azt az állapotot, amiben biztonságosan lovagolhatóvá válik.

A partnerként kezelt lónál a teljesítmény kiegyensúlyozott.

Az a ló, akinek a kiképzése során felhasználjuk természetes kíváncsiságát az új feladatok bevezetésekor, figyelmével nem lankad, lesi lovasa kívánságát. Mer kérdezni lovasától, és a szelíd javaslatokat készségesen elfogadja és követi. Ezek a lovak nincsenek kiégve, nem menekülnek és lovasuknak nem kell szkander bajnokságokon rákészülni a hétvégi lovaglásra.

Minden egyes lovaglóóra és minden megvásárolt ló szavazat. Ha olyan helyen adod le a szavazatodat, ahol félelemből mennek a lovak, az állatkínzásra szavaztál. Újratermeled a jelenséget, mert a pénzeddel fenntartod az újabb lovak bevonását a rendszerbe.

Ha téged érdekel, hogy milyen az általad lovagolt ló lelkiállapota, olyan helyen add le a szavazatodat megvásárolt lovaglásoddal, vagy lovaddal, ahol a kiképzés során szem előtt tartották a ló egyéniségét, fenntartották kíváncsiságát és lelki károsodás nélkül készítették fel számodra.